Csepregi Csilla személye magában foglalja a gondoskodó édesanyát és a tűzvizsgáló szakembert -aki olykor szörnyű tragédiákkal szembesül. Ezt a két tényezőt “egybeolvasztva” látott napvilágot a “Pompi, a tűzoltómanó” című oktató mesekönyv.
Csillát kérdeztük tapasztalatairól:
Egy átlagos magyar családban mennyire központi téma a tűzvédelem?
Nem hiszem, hogy egy átlagos család beszélgetne a tűzvédelemről. Azt minden szülő tudja, hogy a gyereknek nem szabad gyufával játszania, vagy nem szabad a forró sütőhöz nyúlnia, de a tűzvédelem ennél sokkalta bonyolultabb és szerteágazóbb.
Biztosan mindenki szörnyülködik, ha egy nagy tűzről adnak hírt, azonban még ekkor is kevés szó esik a tanulságokról, legyen szó az adott tűz megelőzéséről, a tűzből való menekülésről, esetleg a tűzoltásról. Csak az tudja, aki átélte, hogy milyen, mikor egy család szó szerint mindenét elveszti egy tűzben. Pedig a tüzek kb 98 %-a megelőzhető volna.
Az első mesekönyv kiadása egyben felhívta a figyelmet a tűzvédelmi ismeretek fontosságára is. Érezhető az érdeklődés növekedése?
A „Pompi, a tűzoltó manó” című oktató mesekönyv azért jött létre, mert hiszem, hogy ha a tűzvédelmi tudnivalók már gyerekkorban rögzülnek, akkor sokkal kevesebb tűz, sérülés, vagy halál következik be.
Nagy az érdeklődés a mesekönyv iránt. Különösen az óvodák részéről látok növekedést, hiszen az ő pedagógiai programjukat tényleg nagyban segíti, hogy Pompi mesekönyveivel játékosan, könnyedén készíthetik fel a kicsiket a veszélyekre.
Az első kötet már a második kiadást érte meg, ami hatalmas eredménynek számít, különösen, hogy a könyv nem vásárolható meg könyvesboltban. A második kötet a napokban jelent meg, remélem, hogy hasonlóan sikeres lesz a gyerekek körében.
Mekkora csapatmunka áll a “Pompi könyvek” mögött?
Nagyon fontosnak tartottam, hogy olyan mesekönyvet hozzunk létre, amit szívesen forgatnak a gyerekek, ezért a kiadás előtt sok-sok szakember munkáját vettük igénybe.
Az első kötet izgalmas meséinek megírását Toldi Zsuzsa írónőre bíztuk, a csodaszép grafikákat Papp Luca készítette.
Szinte szóról-szóra elemeztük a meséket óvodapedagógussal, fejlesztőpedagógussal, általános iskolai tanárokkal, tűzvédelmi szakemberekkel, újságíróval. Ők tudásukkal, tapasztalatukkal, ötleteikkel segítettek tökéletesíteni a mesekönyveket. Nemcsak a grafikára, színekre, történetre figyeltünk, hanem a papír, vagy a kötés minőségére, a betűk formájára, méretére is.
Wunderlich Péter segített a nyomdai munkák megszervezésében, aki a Dabasi Nyomdával együttműködve tökéletes munkát végeztek.
Milyen tippeket adnál a szülőknek, hogy a könyvből megismert tudást felelevenítsék/tudatosítsák hétköznapjaikban?
Először is, újra és újra olvassák el a mesekönyvet a gyerekkel, majd minden mese végén beszélgessenek az adott mesében szereplő tűzvédelmi problémákról. Ebben segít a mesék végén megtalálható „Jegyezd meg” rész, ami összefoglalja a tudnivalókat.
Ezen kívül létezik néhány játék, amelyeket időnként eljátszva mélyíthetjük a tudást (Ezekről bővebben: https://pompimese.hu/category/blog/).
A tiltott tevékenységek sokszor “vonzzák” a gyereket. Mi az, amit felügyelet mellett engedhetünk/megmutathatunk a kicsiknek?
Néha szükség van arra, hogy „tiltott” dolgokkal is megismerkedjenek a gyerekek, hiszen időnként pont az a biztonságos, ha ezeket fizikailag is megtanulja.
Ha például a gyerek nem tanulja meg a gyufa helyes használatát, akkor előfordulhat, hogy később épp az ügyetlenkedésével okoz tüzet. Az már csak hab a tortán, hogy ezzel a kíváncsiságát is kielégíthetjük, miközben a saját szemével láthatja, hogy a tűz forró és veszélyes. Szerintem 6-7 éves korban már ki lehet próbálni – szigorúan felnőtt jelenlétében – a gyufagyújtást.
Ezzel összefüggésben – a gyerek érettségének megfelelő életkorban – meg lehet mutatni/tanítani a gyereknek a tábortűz rakást, kályhába begyújtást, gyertyagyújtást, főzést, tehát csupa olyan dolgot, amit ha megtanul szabályosan, biztonságosan csinálni, az felnőttként megvédheti az életét.
Hagyj üzenetet